Kategória: Cikkek

Női erő – Tedd magadra a fókuszt

A Nap körül kering Föld és a saját tengelye körül, ez adja az általunk ismert világ működési rendjét, az évszakok és a nappal-éjszaka váltakozását. Mi történne ha ez fordítva lenne? Ha a Nap fogná magát és elkezdene inkább a Föld körül keringeni. Valószínűleg katasztrófák sorozata történne és fenekestül felfordulna a világunk…

Gyakran tapasztaljuk, hogy azért nem éljük azt az életet, azt a párkapcsolatot, azt a családi minőséget, mert a belső erőnket NEM a megfelelő helyre összpontosítjuk. Nem arról van szó, hogy erőtlen vagy gyenge lennél, hanem nem a megfelelő helyen van a fókuszod.

Azt látom ugyanis, hogy számos esetben túlzottan is a másikra fókuszálunk: mint mond a társam, mit csinál az anyósom, mit nem csinál a gyerekem és hogyan kellene megváltozniuk. Vagy túlzottan igazodunk hozzájuk, semmibe vesszük a saját értékeinket, igényeinket, élettervünket.

A Nap Te vagy. Az erő Belőled indul, és a Te létezéseden, cselekvéseden keresztül gyakorol hatást a környezetére, pont ahogyan a napsugarak elérik a Földet, felmelegítik a levegőt, életre keltik a növényeket, virágba borítják a fákat, érlelik a termést. A Nap nem tud a Föld helyett sütni. Te is elpocsékolod az energiádat, ha nem teszed magadra a fókuszt.

Ha most megijedtél, hogy az önfókusz önzést jelent, hadd nyugtassalak meg. Az önző ember csak és kizárólag a saját érdekeivel törődik, akár más kárán is. Vagyis az önző ember a másik szükségletét semmilyen szinten nem veszi figyelembe. Tehát az egyáltalán nem cél, hogy önző legyél.

A fókusz önmagadra helyezése önmagad priorizálást jelenti, vagyis: első helyre teszed önmagadat ÉS utána foglalkozol más emberek igényeivel. Önmagad egészséges priorizálása azt jelenti, hogy tisztában vagy önmagad értékeivel és van egy életterved, tiszteled a szükségleteidet, céljaidat és szabadon mérlegeled, hogyan lehet összeegyeztetni a környezeted igényeivel. Természetesen számtalan eset van, hogy az egészséges önfókuszú nő szabadon úgy dönt, hogy a férje, gyereke, rokona, barátnője kérése, igénye mellett teszi le a voksát. A különbség a szabad döntésben, a szeretet örömében van és abban, hogy hosszútávon olyan választásokat hoz, amik emelik és nem aláássák az erejét.

Ne gyengítsd a női erőd fényét azzal, hogy leveszed magadról fókuszt. Az önmagunk és a szeretteink vagy a környezetünk felé irányuló fókusz váltogatása nyitottságot és tudatosságot igényel, segíthet azonban ha időről időre tudatosítod magadban, hogy Te vagy a Nap és önmagadra fókuszálva vagy képes igazán ragyogni.

Modern nőiesség #17 – A nőiesség világos és sötét energiái

Ahogyan a világ ellentétekre épül: nappal-éjszaka, hideg-meleg, fekete-fehér, úgy a nőies energiák is hordozzák ezt a kettősséget. A világos és sötét még véletlenül sem értékelést jelent, nem a jó-rossz értékítéletét, hanem egyszerűen két különböző minőséget. Így a sötét oldal egyáltalán nem rossz, nem ördögi, nem manipulatív (nem tévesztendő össze a toxikus nőiességgel).

A nőiesség „világos” oldala kedves, bájos, játékos, törékeny, éteri, ragyogó, lágy, angyali, relaxált, nyugodt. A világos energiák fókuszában: az áramlás, a jelenlét megélése, az empátia, a nőies gondoskodás van.

A nőiesség világos energiája üdeséggel és könnyedséggel árasztja el a környezetét. Ha világos női energiáiban lévő nő belép egy szobába, kisüt nap. A kulcsszó, hogy a puszta lényétől, a létezéséből „történik” mindez: nem valami manírból, cselekvésből, erőltetésből.

A jelenlét ereje tölti meg élettel, vidámsággal és játékossággal a világos női energiákat: huncut, pajkos, olykor kislányosan bájos. Sokan megriadnak felnőtt nőként a lendületes gyermeki könnyedséget megélni, attól félve, hogy gyermetegnek tűnnek, pedig az életörömöt ébresztjük az életünkben.

A világos női energiák törékenysége maga  sebezhetőség, az érzelmek megélése és a testi érzetek befogadása. Hányszor találkozunk azzal a (téves) meggyőződéssel, hogy a nőiesség gyengeség, pedig mi lehetne nagyobb bátorság, mint az érzelmek megélése, felvállalása és megmutatása.

A világos oldal a nőies lágyság, a puhaság, a kecsesség, a nyugalom. Ezek az energiák mind-mind a női befogadásból fakadnak. A világos női energiák nyitják meg a szívünket, hogy képesek legyünk elfogadni az élet kínálta ajándékokat és lehetőségeket. A befogadás képessége a nő önelfogadásából és értékességének biztos tudatából fakad. Minden olyan téves hiedelem, hogy „nem vagyok elég jó”, „én ezt nem érdemlem meg” gátolja a nőies befogadást. (Gondolj csak bele hány nőnek okoz nehézséget, hogy egy kedves bókot elfogadjon)

A nőiesség „sötét” oldala ezzel szemben szenvedélyes, rejtélyes, csábító…és egyben az érett, mély, határozott és bölcs nőiesség. Az a nő, aki képes önmagát tenni az első helyre, képes felelősséget vállalni az igényeiért. Az a nő, aki képes kiállni az értékeiért, mert legbelsőbb meggyőződése, hogy a legnagyobb veszély az, ha önmaga, ha az értékrendszere ellenére cselekszik vagy hagyja, hogy átgázoljanak a határain.

A „sötét” nőies energiában megmerítkezett nők pontosan tudják, hogy a határok meghúzása néha kifejezetten kényelmetlen, de elkerülhetetlen a változáshoz. És itt értünk el a kulcsfontosságú ponthoz. A nőiesség „sötét” oldala megtanít arra, hogy ha bármilyen változást akarunk akkor cselekedni kell, olykor konfrontálódni kell és leginkább el kell engedni a mindennek és mindenkinek való megfelelést.

A sötét oldal nőiessége tudatos. Tudatában van az értékeinek és nem akarja bizonygatni őket. Egy érett nyugalom, a magabiztos nő biztonsága lengi körül: nemet mond azokra a szituációkra, ami nem találkozik az értékrendjével. Nem rendez jelenetet, nem veszekszik, nem magyarázkodik, egyszerűen határt húz és visszavonul. A sötét oldal csendje gyakran többet mond ezer szónál.

A nőiesség sötét oldala egy olyan mély önfókuszra tanít, ami nem önzés, nem önteltség, hanem az önbecsülés cselekvő oldala. Ha változni szeretnél a sötét oldal önprioritása és cselekvő ereje a segítségedre lesz.

Ha  nőiességedet szeretnéd kiteljesíteni érdemes mindkét oldalnak figyelmet szentelni és teret engedni.

Modern nőiesség #16 – Vesd tűzre a páncéljaidat és hallgass a belső iránytűdre

Bár a páncél – azt hiszem, de majd a stílustanácsadók megerősítenek vagy megcáfolnak – többszáz éve kiment a divatból, mégis rengeteg „lelki páncélt” hordunk.

Itt van mindjárt „Hát én mennyire édes-aranyos vagyok, mindent megteszek érted” páncél. Elsőre olyan könnyed légies, hogy nem is vesszük észre, hogy ez bizony egy vasbeton páncél – hiszen viselője eltakarja a saját szükségleteit, érzéseit, alkalmazkodik minden áron, hogy „jó fej” legyen, és várja, hogy szolgálataiért szeretetet kapjon cserébe.

Aztán itt van az „Amíg én irányítok, minden rendben van” páncél. Ez már külsőre is férfiasabb, keményebb anyagból készült, hajlíthatatlan, mint viselője. A kontrollhoz való görcsös ragaszkodás merevvé teszi, mindent az irányítása alatt akar tartani, szívében azzal a kimondatlan hiú reménnyel, hogy megzabolázhatja a szívében lévő félelmet.

Az „Én mindent kibírok” páncélt a férfiaktól vettük kölcsön, aztán valahogy rajtunk ragadt. Sajnos. Rémesen nehéz. Megterhelő a világ összes gondját törékeny kis vállainkon vinni. Főleg, hogy nem is kellene.

Végül a „Minden rendben van” csillámtetkós rózsaszín hurráoptimizmus páncélja, ami elsőre cuki-muki, másodszorra rájövünk, hogy hiába öntjük le cukormázzal a romlott húst, nem lesz finomabb.

Van egy mélyről jövő késztetésünk arra, hogy a lelkünket ezekkel és még ezerfajta páncéllal óvjuk meg. Félünk, hogy ha páncél nélkül mutatkozunk, megsérülünk vagy kiszolgáltatjuk magunkat. Eszeveszett erőkkel igyekszünk arra a képre formálni az életünket, a párkapcsolatunkat, amit a fejünkben elképzeltünk, vagy amiről eldöntöttük, hogy egy bizonyos módon „lennie kell”.

 Ha óvatosan félrehajtjuk a páncélt, látjuk, hogy a szívünket nem is páncél, hanem a félelem, a bizonytalanság takarja. Ha elkezdünk beszélgetni a félelmeinkkel (és miért ne tennénk?), eljutunk a legégetőbb kérdésekig, az önbecsülés őssejtjéig: „Ki vagyok én?”

Ki tudom-e mondani akár csak magamnak, hogy „Jogom van a létezéshez” vagy „Értékes vagyok” „Jogom van a szeretetre, elismerésre, tiszteletre” vagy „Szabadon dönthetek a sorsomról” illetve „Szabadon kiállhatok a véleményem mellett”

Amíg ezekre nem sziklaszilárd igen a válasz és nem tudod kimondani hangosan, akár más ember előtt is, addig az erődet a különböző páncélok csiszolgatására pocsékolod. A belső tartásod akkor kezd izmosodni, ha az önbecsülésedet mélyről kezded építeni.

Ha igazán a szíved mélyére nézel, a szíved tudja: tudja mi az ártalmas, ami rombol, ami nem tisztességes, nem tiszteletteljes. Nem kell 856 könyvet elolvasnia, hogy tudja, mi zajlik benned és a világodban. Tovább megyek: a tested is tudja: tudja és jelzi, hogy nem esik jól neki a túlhajszoltság, a sebtében bekapott étel, az a bántó megjegyzés, az átvirrasztott éjszaka.

Tudod jól, hogy van egy tökéletesen működő belső iránytűd, ami suttog, ami ezernyi jelet küld, hogy mit válasszál. Csupán az történt, hogy páncéljaid csörömpölésétől nem hallod. Kezdj el figyelni a belső iránytűd jelzéseire. Kezdj el figyelni a tested üzeneteire.

Az igazi erő a bensőnkből fakad. A belső biztonságunkból, a saját magunkkal kialakított szeretetteljes és humánus bánásmódból.

Modern nőiesség #15 – A női magabiztosság és a cselekvés ereje

A magabiztos fellépés, önbizalom után sokan áhítozunk és számos nő tűzi ki célként, ha a személyes fejlődéséről van szó. Rengeteg tudásanyag elérhető, temérdek tippel, hasznos ötlettel, de valahogy női társaságban folyamatosan visszatérő téma: „Bárcsak több önbizalmam lenne!”

Nézzük csak mi fán terem az önbizalom!

Szóval az önbizalom vagy a magabiztosság az önbecsülés fáján terem, hasonlóan az önszeretethez vagy az önegyüttérzéshez. Az önbizalom a saját magunkba, a saját képességeinkbe vetett hitet jelenti: „Képes vagyok megcsinálni!” „Merem megcsinálni” „Jogom van megcsinálni”

Nincsen magabiztosság cselekvés nélkül. A cselekvés, az a hajtóerő, amivel a kitűzött célt elérjük és megerősíti a magunkba vetett hitet, hogy „lám-lám, amit akartam, azt meg is valósítottam” Tehát, ha merünk cselekedni, tenni a változásért, akkor az jótékony hatással van nemcsak a céljaink elérésére, hanem az önbizalmunkra is.

Az alacsony önbizalom – nem meglepő módon – visszatart a cselekvéstől. Nem bízunk a saját képességeinkben, rettegünk a kudarctól, bizonytalanok vagyunk az erőnkben. Ha nem cselekszünk, ritkán érünk el eredményeket, nem élünk át sikerélményeket. Annyira félünk a bukástól, hogy inkább nem teszünk semmit. Zachary Estes pszichológus kutatásai is alátámasztják, hogy az alacsony önbizalom kézen fogva jár a passzivitással és kialakul egy ördögi kör.

Ahogyan egyre passzívabbak vagyunk, egyre kevesebbet cselekszünk, egyre kevesebb sikerélmény ér minket, egyre inkább dolgozik bennünk a „nem elég jó”.

Ráadásul az agykutatások azt is kimutatták, hogy mennyire jellemző a túlaggódás, túlgondolás, tépelődés, ami visszaránt a cselekvéstől. Egy helyben toporogva, nem merjük rászánni magunkat a cselekvésre.

 Ezeken a biológiai adottságokon túl a kulturális, nevelésbeli különbségek is szerepet játszanak abban, hogy a nők általában alacsonyabb önbizalomszinttel bírnak, mint a férfiak. A férfi önbizalmat a tesztoszteron hormon uralja, így az a kép alakult ki, hogy az önbizalom egyenlő a kőkemény fellépéssel, vérre menő harccal, versengéssel. Ezzel nőként nehéz azonosulni és öntudatlanul ez is visszatart a cselekvéstől.

Jó hír azonban, hogy az agyunk egész felnőttkorunkban formálható, és a túlaggódás, túlgondolás, tépelődés ellenére tudunk cselekedni. A felnőtt önbizalmunkat 50%-ban mi építjük – passzív személyből cselekvő nővé kell válnunk.

Eljött az idő, hogy a női erősségekre és a sajátosságokra szabjuk a női önbizalmat. Mire gondolok? Erősségünk a kapcsolódás, az együttérzés és az empátia: egymás támogatásából, együttműködéséből mindnyájan tudjuk fejleszteni a cselekvőképességünket és az önbizalmunkat. Nem kell tökéletesnek lennünk ahhoz, hogy haladást érjünk el. Felfedhetjük a sebezhetőségeinket és a kétségeinket, ha ezzel együtt cselekszünk és ezeket elfogadva fejlődünk.

Olyan célokért dolgozzunk, amelyek a saját értékeinkből, szükségleteinkből fakadnak. Merjünk célokat kitűzni és mindennap egy kis lépést tenni.  Ez megajándékoz minket azzal az érzéssel, hogy kézben tartom az életemet és mindennap építem az önbizalmamat. A kis lépések pedig egy magabiztosabb nőhöz vezetnek.

Modern nőiesség #14 – A nőiesség „sötét” oldala

Amikor elkezdtem a női erőről szóló sorozatomat az erő definiciójából indultam ki: Az erő egy hatásgyakorlás – egy energia mozgósítása, amivel valamilyen állapotváltozást érünk el.

Vagyis az erő a környezetet valamilyen változásra készteti, vagy valamilyen változást hoz létre. Az erő ily módon szinte elválaszthatatlan a cselekvéstől. Ha nem cselekszel, nem működteted az erődet. Ha gyakran érzed magad, tehetetlennek, kiszolgáltatottnak vagy áldozatnak, akkor szinte biztosan azt is megfogalmazod, hogy nincs erőd cselekedni.

Hogyan függ össze az erő a nőiesség „sötét” oldalával? Egyáltalán mi az a „sötét” oldal?

Kezdjük azzal, hogy a sötét oldal egyáltalán nem rossz, nem ördögi, nem manipulatív. (nem tévesztendő össze a toxikus nőiességgel!)

Ahogyan a világban megfigyelhetőek az ellentétek: nappal-éjszaka, hideg-meleg, fekete-fehér, úgy a nőies energiák is hordozzák ezt a kettősséget.

A nőiesség „világos” oldala kedves, bájos, játékos, törékeny, ragyogó, lágy. A világos oldal fókuszában: az áramlás, a jelenlét megélése, az empátia, a nőies gondoskodás van.

A nőiesség „sötét” oldala ezzel szemben szenvedélyes, rejtélyes, csábító…és egyben az érett, mély, határozott és bölcs nőiesség. Az a nő, aki képes önmagát tenni az első helyre, képes felelősséget vállalni az igényeiért. Az a nő, aki képes kiállni az értékeiért, mert legbelsőbb meggyőződése, hogy a legnagyobb veszély az, ha önmaga, ha az értékrendszere ellenére cselekszik vagy hagyja, hogy átgázoljanak a határain.

A „sötét” nőies energiában megmerítkezett hölgyek pontosan tudják, hogy a határok meghúzása néha kifejezetten kényelmetlen, de elkerülhetetlen a változáshoz. És itt értünk el a kulcsfontosságú ponthoz. A nőiesség „sötét” oldala megtanít arra, hogy ha bármilyen változást akarunk akkor cselekedni kell, olykor konfrontálódni kell és leginkább el kell engedni a mindennek és mindenkinek való megfelelést.

A sötét oldal nőiessége tudatos. Tudatában van az értékeinek és nem akarja bizonygatni őket. Egy érett nyugalom, a magabiztos nő biztonsága lengi körül: nemet mond azokra a szituációkra, ami nem találkozik az értékrendjével. Nem rendez jelenetet, nem veszekszik, nem magyarázkodik, egyszerűen határt húz és visszavonul. A sötét oldal csendje gyakran többet mond ezer szónál.

A nőiesség sötét oldala egy olyan mély önfókuszra tanít, ami nem önzés, nem önteltség, hanem az önbecsülés cselekvő oldala. Ha változni szeretnél a sötét oldal önfókusza és cselekvő ereje a segítségedre lesz.

Ha  nőiességedet szeretnéd kiteljesíteni érdemes mindkét oldalnak figyelmet szentelni és teret engedni.

Modern nőiesség #13 – A női erő IV. – A kedvesség nem gyengeség

Nemrégiben volt a kedvesség világnapja, én ezeket a pozitív kapcsolódásra felhívó és egyben figyelemfelkeltő „eseményeket” rendkívül kedvelem, főként ha nemcsak az erről való posztolásban, hanem cselekvésben is megnyilvánul.

No és persze ilyenkor kíváncsisággal figyelem, hogy az emberek milyen „körítéssel” találják ezeket a szép eszményeket. Mert a köret igenis fontos: nem véletlenül nem kínáljuk egyszerre a csülökpörkölt mellé az aranygaluskát.

Szóval a számos szépséges üzenet és kedvességre buzdító bejegyzés mellett voltak olyan tartalmak, amelyik egybemosták a kedvességet a jó modorral vagy – számomra egészen hihetetlen módon – a megfelelési kényszerrel azonosították.

Számomra ez egészen mellbevágó volt, hiszen a közelmúltban nekem is sokszor felrótták: „Túl kedves vagy!” „Nem kell ennyire kedvesnek lenni”

A téma nagyon foglalkoztatott és szerencsére volt lehetőségem erről inspiráló beszélgetéseket folytatni. Az erről való kommunikáció középpontjában az a gondolat állt, hogy „félek kedvesnek lenni, mert kihasználnak” vagy „félek kedvesen viselkedni, mert átgázolnak rajtam”. Sokan pontosan ezért tanácsolták nekem is, hogy hagyjak fel a kedvességgel!

Mintha a kedvesség valami gyengeség lenni! Vagy mintha a nem kedves viselkedésmódok: az undokság, az agresszió, az ítélkezés valami erő lenne! Vagy a rosszindulat megvéd minket attól, hogy átgázoljanak rajtunk?

A kedvesség nem gyengeség. A kedvesség inkább gyengéd bánásmód. A kedvesség nem alárendelődés, hanem kölcsönös megbecsülés: becsülöm önmagamat és a másikat is. A kedvesség nem formális udvariaskodás, hanem tisztelet. A kedvesség együttérző emberi bánásmód. A kedvesség nem megalázkodás, hanem az élet iránti alázat.

A kedvesség erő. A szívünkből jövő emberi bánásmód igenis pozitív hatást gyakorol. Szívtől szívig ér. Egy kedves szó melegséget és mosolyt csempész a másik napjába. A szeretet minőségét viszi a kapcsolódásba. A kedves bánásmód felemeli a másikat és megváltoztatja a valóságát.

Aki fél, hogy visszaélnek a kedvességével, ne a kedvességéből adjon alá, nem kell ezt a tulajdonságot, ezt a hozzáállást elfojtani. Sőt, nem is szabad. Ha olyan élményed van, hogy kihasználnak, akkor az nem a kedvesség, hanem a határhúzás vagy túlalkalmazkodási probléma. Akkor érdemes az önkifejezésen és az önérvenyesítésen dolgozni, ahogyan én is tettem és teszem.

De a kedvességből nem adunk alább, mert egészen egyszerűen egy szebb világot teremtünk általa.

Modern nőiesség #12 – A női törékenység

A nőiesség konzultációk egyik állandó visszatérő szereplője a női törékenység. „Könnyű Neked, hiszen olyan Te olyan törékeny kis nő vagy…” – mondják nekem. A „Könnyű nekemmel” amúgy vitába szállnék, de most a törékenység a téma.

Emily Nagoski Érzelmi Kiégés c. könyvében írja, hogy a 19. században, a középosztály felemelkedésével divatossá vált „törékeny” és „finom” megjelenésű feleséget választani, aki túl gyenge a munkához. Státuszszimbólum volt a „gyenge” kinézetű feleség, aki nem járult hozzá a háztartás jövedelméhez, hiszen a férfi sikerességének képét erősítette, hogy egyedül tartja fent a családot. A Nagoski nővérek szerint innen ered a soványság eszméje és a nőiesség törékenységgel, gyengeséggel való azonosítása. Szerintem itt az idő másképp gondolkodni a törékenységről.

A női törékenység nem testalkat kérdése.
A nőies törékenység a sebezhetőségünkből fakad. A lelkünk rezdülése játszik a mozdulatainkban és ragyogja be az arcunkat.
A sebezhetőség megélésével páncél és álarcok nélkül mutatjuk meg magunkat.
Mi lehet nagyobb bátorság ennél, amikor már nem akarunk megfelelni, mindenkihez alkalmazkodni?

Megélni és kimutatni az érzéseinket?
Mi lehetne ennél nagyobb erő?

A nőies törékenység nem gyengeség.
A nőiesség nem gyengeség.
A sebezhetőség erő és bátorság
A nőies törékenység nem gyengeség hanem erő.

Nem kell vékonynak lenni a törékenységhez, keress bátran, ha nőiességedet belülről szeretnéd felragyogtatni.

Modern nőiesség #11 – Női erő III. – Határhúzás, mint ébresztő jellegű szeretet

A határhúzás – talán tudjátok örök mumusom: az önismereti utam és az önbecsülés építésem egyik legnagyobb kihívása. Bevallom olykor még mindig hadilábon állok a témával, hiszen más dolog 12678 könyvet elolvasni, és megint más dolog cselekedni.

A cselekvéshez számomra elengedhetetlen volt a határok igazi természetének megértése.

Korábban a határhoz a konfliktusokat, „mostmáraztánelég volt” típusú heves kirohanásokat, a másik viselkedésének kontrollálását társítottam. A pillanat hevében húztam határokat, és csodálkoztam, hogy miért nem működik. Már a határhúzás gondolata is nyomasztó volt.

Számomra áttörő jelentőségű gondolat, hogy a határok a szeretetről szólnak. A valódi határokat egyrészt önszeretetből, másrészt társszeretetből húzzuk. A határaimon belül szabadon megválaszthatom mire mondok igent, mivel töltöm az időmet, mire áldozom az energiáimat. A határaimon belül én hozom meg a döntéseimet. Tudatos döntéseimmel nemet mondhatok, ha a szükségleteim vagy a tartásom veszélybe kerül. Ez egyben a társ tisztelete is, hiszen a világos határokkal nyílt lapokkal játszunk. Ébresztő jelleggel bír, mivel jelzem mi fér bele és mi nem.

Volt már olyan élményed, hogy megbántottak és akkor húztál határokat? Talán az volt a fejedben, hogy ez így nem mehet tovább, változzon meg a másik, legyen máshogy a kapcsolat? Ne is szóljon hozzám? Hagyjon békén?

Határokat nem azért húzunk, hogy megleckéztessük a másikat. („Na most látja, milyen ha valaki egész nap nem veszi fel a telefont”)

Határokat nem azért húzunk, hogy megbüntessük a másikat. („Érezze ő is azt a fájdalmat, amit én, amikor otthagy a vita során!)

Határokat nem azért húzunk, hogy jobb bánásmódot csikarjunk ki. („Amíg nem vagy normális, nem állok szóba Veled)

Haragból falakat húzunk. Büntetésből szögesdrótot vonunk magunk köré. Magunkat is börtönbe zárjuk. A falak elválasztanak.

Határt szeretetből szabunk, hogy a másik lásson minket, lássa a szükségleteinket, és legyen lehetősége tisztelni a saját döntéseinket.

A határok láthatóvá tesznek és összekötnek.

Mielőtt határt húznál tedd fel magadnak a kérdést:

A szeretet vagy félelem vezérel?

Modern nőiesség #10 – A női erő II.

A női erő és a határhúzás – vagyis azt kapod, amit eltűrsz

Tudom, ronda a cím és talán bántóan cseng a füledben, rosszul is eshet vagy felháborodsz. Nem vagy egyedül ezzel, a munkám során naponta jönnek a panaszok:

„Miért csinálja ezt velem?” „Én nem ezt érdemlem!” „Miért nem tisztel engem?”

És igen, én sem voltam kivétel ez alól, én is sokszor belecsúsztam az áldozatszerepbe és mit szépítsek rajta, sajnáltam vagy sajnáltattam magam

Éppen ezért legmélyebb együttérzésemmel írom ezeket a sorokat: Nemcsak Ő csinálja ezt Veled, Te (is) csinálod magaddal. (Ez természetesen Őt nem mentesíti a felelőssége alól.)

A határhúzás nehéz, embert próbáló, tudom. Ráadásul nemcsak a nemet mondásról van szó. Az is határhúzási probléma, amikor beengedjük a rossz bánásmódot. Ha nem húzunk határt, akkor azzal megengedjük a velünk szembeni tiszteletlenséget, inkorrektséget. Vedd észre, hogy ez egy döntés, egy néma engedély a részedről.

Minden egyes esetben, amikor kiszakad belőled, hogy miért bánik így-úgy-amúgy velem, tedd fel magadnak azt a kérdést, hogy mi ehhez a Te hozzájárulásod? Hol van a pont amikor Te felelősséged tudatában nem adod a hozzájárulásodat, hogy megtörténjen? Minden ponton van egy szabad döntésed, hogy határt húzz és ne engedd be az életedbe a tiszteletlenséget, a méltatlan bánásmódot. A határhúzás elengedhetetlen a női erő megéléséhez és az egészséges párkapcsolathoz. Sokan szeretnénk megúszni, mert félünk következményeket állítani és félünk a másik esetleges reakciótól. A valóság az, hogy ideje szembenézni azzal, hogy mi történik, ha nem húzunk határokat. Mi fog történni, ha továbbra sem állunk bele az erőnkbe és tőrbeesett áldozatként nyalogatjuk a sebeinket.

Honnan merítsd ehhez az erőt? Önmagadból. Ha most éppen gyengének, elesettnek érzed magad, akkor is tudd, hogy mindannyiunkba mélyen kódolva van egy fontos ösztön. Énigenlés a neve. Ikertestvére az életösztönnek. Olyasmit jelent, hogy legbelül érezzük, hogy az életben maradásunkhoz önmagunkat kell választani, hogy ha boldogok akarok lenni, nem tagadhatjuk meg saját magunkat. Az énigenlés egy éltető csíra az önbecsülés virágzásához.

 Ha azt akarod, hogy a másik tisztelettel bánjon veled, kezdj el magaddal tisztelettel bánni. Kezdj el saját magaddal való kapcsolatodon dolgozni. Tedd fel magadnak a kérdést: Mi kell ahhoz, hogy nagyobb tisztelettel és megbecsüléssel forduljak magamhoz?

Önbecsülés építés – biztos ízlés

Az egészséges önbecsülés folyamatos karbantartást igényel. Tettekkel, választásokkal, tudatos döntésekkel építjük. A belső iránytű a biztos ízlés. A biztos ízlés az önismereti utunkon felhalmozódott tudás önmagunkról. A tudás felelősségvállalás nélkül csak információhalmaz. A biztos ízlés számomra azt jelenti, hogy nemcsak tudom mi szolgálja a fejlődésemet, a jó kapcsolatot önmagammal, mi passzol az értékrendemhez, hanem felelősséget is vállalok azért, hogy eszerint cselekedjek.
A biztos ízlés az iránytű a választásaimnál:
– milyen étkeket választok
– milyen tartalmakat fogyasztok
– mit olvasok
– mit hallgatok
– milyen emberekkel veszem körbe magamat
– mit veszek fel
– mit kenek magamra
– milyen testmozgást űzök
– mivel töltöm az időmet.

A biztos ízlésnek már van egy biztonsága. Pontosan ezért jól megfér a kísérletező kíváncsisággal.A biztos ízlés egyszerre támasz és ugródeszka.

A biztos ízlés segít abban, hogy olyan szokásokat alakíts ki, amelyek Téged szolgálnak, örömet okoznak, fejlődsz általuk. Az önbecsülést szolgáló szokások egymásra épülnek. Az életigenlő szokások életigenlő életstílust szülnek.